Traktában járt a Street Kitchen
Bőkezű vendéglátás és nagy lakoma - Ez vár rátok a noszvaji Trakta Étteremben
Aki járt már Noszvajon az tudja, hogy ez a hely a nyugalom szigete. Aki ide jön, az garantáltan feltöltődik az erdei séták alkalmával, ráadásul jókat lehet enni, na meg nem utolsósorban inni...
Minden alkalommal, amikor erre a környékre sodor az utam, megfogalmazódik bennem a szándék, hogy ide akarok költözni! Ez a gondolat pedig csak erősödött bennem, amint megérkeztem a Trakta Étterem by Nomadba.
Kincsesdoboz a város közepén
Ez nem az a hely, ami mellett hirtelen megállsz autóval, hogy „milyen jópofa, nézzük már meg, mi ez”. Nem! Sőt, valójában egy pillanatra elgondolkodtam, mikor bevitt az erdőbe egy kis út, hogy jó helyen járunk-e.
A Nomad egy hotel és glamping, amivel valószínű, hogy már ti is találkoztatok, ugyanis hozzájuk tartoznak a noszvaji buborékszállások, a lépcső-házak, pár fa és egy konténerház. Mindegyik szállásuk zseniális, csiripelnek a madarak, és a birtoknak számok kis zuga van, ahova el tudsz vonulni olvasni, vagy csak elterülsz a fűben hesszelgetni, és éled a dolce vitát!
Amennyiben ez önmagában nem lenne elég, életem egyik legjobb étteremélménye ért itt, ugyanis a Nomadhoz tartozik a Trakta Étterem, ahol a modern dizájn találkozik a retróval. A hely minden szegletében van valami kincs, kiegészítő, bútor, amire rácsodálkozol, majd megkóstolod az ételeket, és azt érzed, megérkeztél!
A Trakta Étterem mottója: jót enni – jól lenni
Balogh Barbara, a Nomad egyik tulajdonosa elmesélte, hogy mindaz, amit látunk, egy cirka 35-40 éves családi vállalkozás eredménye. A 80-as évek elején kezdődött a történetük, amikor az Egerben lévő családi házuk 3 szobáját adták ki a város iránt érdeklődő, zömében német turistáknak. Akkortájt a falusi turizmus még nem igazán élte virágkorát, így a település lakói olykor furcsán is néztek édesanyjára.
„Apám igazi mérnökember, anyám pedig idegen férfiaknak adott ki szobákat a házunkban, és még pénzt is kért érte” – meséli nevetve Barbi. A jelenlegi földterületet 1993-ban vásárolta meg édesapja, aki azt mondta, „ha van 3 forintod, lányom, akkor abból földet vagy téglát kell venni! Ha nincs 3 forintod, akkor is!”
Kempingként indultak, majd édesanyja vendéglátós vénájának és tehetségének köszönhetően bővültek. Sor került egy kisebb étterem kialakítására, ugyanis a településen lévő panziójuk kis konyhája, ahol egyedül főzött, receptek nélkül, érzéssel, már nem tudta teljes mértékben kiszolgálni az érdeklődő közönséget. Aztán elröppentek az évek, jelenleg a környék egyik legjobb étterme üzemel itt, nem mellesleg pedig ők a SVÉT (Stílusos Vidéki Éttermiség) alapító tagjai is. Az éttermi kultúra bohém vonalában hisznek, ahol a komolyság és a hagyomány találkozni tud a pimaszul frissített gasztrovonallal. Az alapanyagokat zömében helyi termelőktől szerzik be, vagy épp a saját kiskertjükben termelik meg, és ügyelnek arra is, hogy legyenek könnyebb és „férfiasabb” fogások is a menün.
Reggeli, ebéd vagy vacsora?
A reggeli mindig bőséges, terülj, terülj asztalka termelői sajtokkal, szalámikkal, frissen sült péksütikkel, tojásételekkel és kerti zöldségekkel megrakodva, ami az itt megszálló vendégeknek automatikusan jár.
Az ebéd esetében egy szezonális, à la carte menüsorról tudtok választani, ahogyan azt mi is tettük. A vacsora mindennap változik a szezonalitásra alapozva, vagy épp, amit intuitív módon szeretnének megvalósítani a séfek. 3 és 5 fogás közül tudtok választani, attól függően, hogy érzitek-e az erőt a klasszikus Trakta-vonalhoz, vagy egy kicsit szolidabb eszegetésre vágytok.
Mi egy jó kis malacfüllel indítottunk. Persze így önmagában ez nem lenne egy könnyű előétel, de higgyetek nekem, valójában mégis az! Ugyanis a ropogós fül egy nagy adag ponzus salátával érkezik, aminek a citrusossága könnyűvé varázsolja a zsírosabb főelemet.
Főételek tekintetében egy könnyebb és egy nehezebb fogásra is vágytunk, szóval jöhetett első körben egy konfitált marhapofa. A hús végtelenül omlós, szinte szétolvad az ember szájában. Köretnek polentát kaptunk, ami tökéletes állaggal rendelkezett. Pont el lett találva az a sűrűség, ahol még szeletre vágható, de nagyon krémes és puha marad. Mindezek mellé egy selymes kolbászvelouté és egy kis savanyított retek dukált. Habár ez nem egy diétás étel, bármikor nagyon szívesen kérnék ilyet újra, ha itt járok.
A másik főételünk a fogasfilé volt. A vadbrokkoli roppanósságát kicsit szelídítette az elképesztően zöld színű, lágy zöldborsópüré. A fogas tökéletesen volt elkészítve, vajpuha volt, a turbolyaolajjal pedig felkerült az i-re a pont.
Desszertek tekintetében egy citrusos tiramisut próbáltunk ki: házi, korong alakú babapiskóta, limoncellóval meglocsolva, habos, tejszínes, picit nehezebb krémmel, és egy könnyű fehérjehabbal a tetején, főzött lemon curddel tálalva. Nagyon citromos, krémes, puha, frissítően édes.
Maximum talán csak a névválasztással tudnék vitatkozni, ugyanis ha tiramisura vágyom, akkor lehet meglepődöm, ha ezt kapom. Engem inkább a Rákóczi-túrósra emlékeztetett az íze, de mint mondtam, zseni volt!
Biztosan úti célunk lesz még a Trakta Étterem
Árak tekintetében szerintem egyáltalán nincsenek elszállva, klasszik budapesti vagy épp balatoni árkategória, cserébe pedig olyan élménnyel gazdagodtok, hogy tuti visszajöttök még. Nem egyszer. Sokszor!
Egy pluszinfó még: mindenképp jelentkezzetek be előre, és foglaljatok asztalt! Ha csak beestek, nem garantált, hogy vendégül tudnak látni benneteket. 🙂
Forrás: streetkitchen.hu
