PIKNIK
Ha valaki már tudja, mi a SVÉT, az ért mindent, így ne is olvasson tovább, csak írja be a dátumot a naptárába. Aki viszont nem, figyeljen (mert kikérdezzük, - neeem).
A SVÉT a Stílusos Vidéki Éttermiség rövidítése, ez gyakorlatilag a fővároson kívüli, nívós éttermek klubja, ahová nem veszünk fel bárkit és persze az első pillanattól ott voltunk. Ha mond valamit a Platán, a Pajta, az Anyukám mondta, a Kistücsök, a Rosinante és a Palkonyha, akkor sejted, miről van szó.
Az úgy volt, hogy a SVÉT 4.0 rendezvényét 2013-ban nálunk rendezték meg, mert helyünk már akkor is volt bőven. Épp akkor barátkoztunk a glamping fogalmával, ezért az e-bayről leütöttünk pár NDK-s katonai sátrat, meg ahonnan tudtunk, fura lakókocsikat. Innen indult tulajdonképpen az újkori Nomád, amit leginkább a buborék szállásokkal, konténerházzal, glamping-sátrakkal azonosítanak.
Na, de vissza a kezdetekhez! ’13 szeptemberében a jó kajákat biztosították az éttermiségi barátok, a bort Bolyki Jani, és a buli híre futótűzként terjedt. Annyian regisztráltak, hogy rá kellett jönnünk, - ennyi embert a mi, aprócska csapatunk ekkora területen nem tud kezelni. Kellett egy csapat, amely lekapja a tányérokat, gyűjti a poharakat. Csapat? Az egyetlen, amit ismertünk az az Egri Vízilabda Klub volt. Így alakult, hogy az első nagy rendezvényünkön jónéhány világ- és olimpiai bajnok szedte aznap a szennyest. Az azért valami, nem, hogy Szécsi Zoli vetődik egy megbillenő borospohár után majd pacsizik a halom tányért egyensúlyozó Biros Petivel?
Elég az hozzá, hogy az akkori nagy siker hatására azóta minden évben (amikor épp nincs Covid) májusban megrendezzük a Pikniket a Nomád immár ikonikus, éves nagyrendezvényét, egyúttal azt is megmutatjuk, hogy éppen milyen újdonsággal vágunk neki a nyári főszezonnak.
